Az Európai Unió rövid története

admin küldte be 2020. 03. 02., h – 11:12 időpontban

 

Az Európai Unió azzal a céllal jött létre, hogy véget vessen a szomszédos európai országok közötti ismétlődő, véres háborúknak, amelyek közül a legrettenetesebb a második világháború volt. 1950-re kézzelfogható közelségbe került az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása, amelyre Robert Schuman, francia külügyminiszter tett javaslatot. Elképzeléseit május 9-én hozta nyilvánosságra. Ezt a dátumot azóta is az EU születésnapjaként ünnepeljük.

1951-ben az európai országok gazdasági és politikai egyesítése, valamint a tartós béke biztosítása érdekében hat alapító taggal -- Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország -- jött létre a szén és acél közös piaca.  1957-ben aláírták a Római Szerződést, és ezzel megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK), más néven a közös piac. 1968-ban teljesen eltörölték a hat ország közötti belsõ vámokat, illetve közös politikákat is bevezettek a mezőgazdaság és a kereskedelem területén.

A gazdasági növekedés töretlen volt, amit az is elõsegített, hogy az EU-országok közötti kereskedelemben megszüntek a vámok. Megegyezés született az élelmiszer-termelés közös szabályozásáról is, ezzel sikerült leküzdeni az élelmiszerhiányt. Hamarosan már az élelmiszer-felesleg okozott fejtörést.

1973. január 1-jén sor került az első bővítésre. Dánia, Írország és Nagy-Britannia csatlakozott az Európai Unióhoz, és ezzel kilencre nőtt a tagállamok száma.

1979-ben jelentős elõrelépés következett be az Európai Közösség életében: megtartották a közvetlen, általános választójogon alapuló első európai parlamenti választásokat. Ezek azóta ötévenként követik egymást.

1981-ben Görögország csatlakozásával tízre bõvült az EU tagjainak száma. Öt évvel később Spanyolország és Portugália is belépett az Unióba. 1986-ban aláírták az Egységes Európai Okmányt. Ez a szerzõdés fekteti le az alapját annak a nagyszabású, hatéves programnak, amelynek célja, hogy az európai integráció problémáit az uniós országok közötti kereskedelmi forgalom szabad áramlásának biztosításával, azaz az „egységes piac" létrehozásával oldja meg. Sorsdöntõ politikai átalakulások közepette.

1989. november 9-én leomlott a berlini fal, 28 év után újra megnyílt a Kelet- és Nyugat-Németországot elválasztó határ, a két ország hamarosan újraegyesült. 1993-ra megvalósult az egységes piac és a négy szabadság: az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad áramlása.

A kilencvenes években két újabb szerzõdés született: 1993-ban az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés, amely a már létezõ integrált közösségi struktúrákhoz további, kormányközi együttműködés alapján működő területeket csatolt, és így létrejött az Európai Unió.

Az 1997. október 2-án aláírt Amszterdami Szerződés fontos előrelépéseket hozott a közös kül- és biztonságpolitika területén.

1995-ben három új taggal bõvült az Unió: csatlakozott Ausztria, Finnország és Svédország. 1999-ben --nem készpénzes tranzakciókra-- bevezették az eurót, az érméket és a bankjegyeket pedig három évvel késõbb bocsátották ki. Jelenleg 16 tagja van az euróövezetnek.

Egy apró luxemburgi település, Schengen eközben, a nevét adta annak a megállapodásnak, amelynek eredményeként fokozatosan megszünik az útlevél-ellenőrzés az országok közötti személyforgalomban. Fiatalok milliói tanulnak külföldön uniós támogatás segítségével. A mobiltelefonok és az internet térhódítása megkönnyíti a kommunikációt.

2001. szeptember 11-én eltérített repülőgépek csapódtak New York és Washington épületeibe; ez a nap a „terrorizmus elleni háború" kezdetének jelképévé vált. Az EU országai fokozzák együttműködésüket a bűnözés elleni harcban.

2004-ben tíz újabb ország (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Ciprus, Málta és Magyarországis) csatlakozott az EU-hoz. 2007. január 1-jén Bulgária és Románia, 2013. július 1-énHorvátország szintén a közösség tagjaivá váltak, létrehozva a jelenlegi 28 tagállamot számláló Európai Uniót.

Felhasznált forrás: